Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 137 pedig Petőfi, a természetességnek ez az ősi erényekkel ékes lovagja, a nőt, lelkének és szívének választottjában, az egyetlen nőben, a maga legnemesebb tulajdonaiban kívánta szemlélni és bírni s hogy ezt élete egyik legfőbb czéljává és létezéséének egyik alapelvévé tette : az természetes. Viszont természetes az is, hogy ezt az eszményt időnként a legmagasabb fokon rendesen egy-egy szelíd, mívelt, különösen finoman nőies szőke lánykában találta meg s őt forrongó szenvedélyében s nemes lángolásában úgy tekintette, mint az összes női nem tökélyeinek kivételes birtokosát. Fascinált képzelete hűbájjal ruházta fel ekkor a szeretett lánykát s magas erkölcsi érzetében határtalan csodálattal és gyöngédséggel, valódi kultussal közeledett hozzá. De azért legnagyobb elragadtatásában is mindig a valóságért eped és sohasem elvont. V. Az elmondottakból következik, hogy a Petőfi minden izében természetes és közvetlen geniusa nem ismeri azt sem, amit irodalmi sentimentahsmusnak nevezünk. A sentimentalismus alapjában véve vagy néha tárgytalan, vagy máskorgyengeségünk érzetéből eredő epekedés. Rendesen kapcsolatban áll bizonyos férfiailan resignatio-