Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

126 Petőfi-Könyvtár nincs családunk, viraszszuk át ketten az éjt, ne legyünk egyedül!" Valóban őt az élet nemcsak megedzte és megóvta a puhaságtól s tespedéstől, hanem romlatlanul tartotta meg benne a magas erkölcsi világnézletet. Ezért költeményeiben sehol semmi frivolság vagy kétértelműség. A szerelem érzékiességét is alig érinti pár helyt, ott is inkább dévajkodva, mint a Zsuzsikához, melyet különben költeményei közül kihagyott, vagy kedves enyelgés közepett, mint a Júliához írt Valahogy és Tiz pár csókot czítníiekben, vagy aztán oly szenvedélyes elragadtatás kíséretében énekli meg az első jegyesi csókokat, melyben inkább lelki gyönyör és exaltatió, mint érzékiség nyilatkozik. És még amazokbin is mily naiv a XIX. század kéjsóvár Byronismusához vagy még inkább a mult század végi, magát naturalismusnak nevezett hitvány leplezetlenségekhez képest. Ilyesmi éppen úgy hiányzott a költőben, mint az emberben. Noha ő mondja azt is, hogy a mennyről csak azt szeretné tudni, hogy van-e ott szerelem ? mert ha nincs, akkor szebb a föld minden búbánata mellett; s noha, mint láttuk, állandó esdeklése az, hogy keserű élete jutalmául vagy megédesítésére, adja neki meg a végzet, hogy módja legyen megittasulni a legnagyobb szerelem boldogságától: mindamellett benne semmi nőhódító szenvedély nem volt, sem nem volt semmi a szeretetre méltó Don Jüanból.