Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 125 maguk is bonyolultak, összefér, velők számtalan módosulást alkot. Érzelmeink legnagyobb része ugyanis kizárja egymást, a szerelem mondhatni egyiket sem; még azt sem, hogy ugyanazt ugyanegy pillanatban a szív szeretni és gyűlölni tudja. III. Petőfit jellemzi, hogy szerelme tárgyához mindig mély erkölcsi érzéssel közeledik. Mint egész költészetében, úgy szerelmi lírájában is naiv és romlatlan őserő van. A szerelemhez tehát, miként a nép köréből fölemelkedett naiv kedélyhez illik, mindig a családi élet gondolatát kapcsolta s e családias érzés általában épp úgy jellemzi, mint a regényességre való hajlama. A nősülés és családi élet vágya már férfias kora első kezdetétől mindig jelentkezik költeményeiben. Mily megható, midőn 1846 karácsonján, a családok ünnepén, abban a hitében, hogy Júliától is örökre elszakadt, bánatos lemondással írja: „Isten veled, te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény ítélet, hogy vágyam űzzön és ne érjen el." Gyulai pedig egy barátja elbeszélése után mondja, hogy egy karácsonnak talán ugyan e karácsonnak, szombatján szokatlanul csendes hangon szólítá meg: „Jer, barátom, ma este hozzám, ma a családok ünnepe van, nekünk