Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)
Petőfi és a nő
Petőfi és a nő 121 ő is az anyagi világhoz van kapcsolva s örömei, mint Faustnak, neki is a földből fakadnak. Másfelől azt jelenti, hogy az anyagtalan világ felé is éppen oly ellenállhatatlan vagy még mélyebb ösztön ragadja s a miénknél egy hatalmasabb erő vonja az eszményhez. Midőn tehát a legtermészetesebb emberi érzés a nőhöz vonzza, benne valójában az eszményért sóvárog. Ezért legyen bármekkora a szerelemben az önzés, lényegében, művészi szempontból tekintve, mindig még nagyobb benne az érdeknélküliség, mint a tiszta szép szemléletében s ezért mindig van benne valami rajongásszerű is, ami a legönzetlenebb érzelmekre és elhatározásokra bir lelkesítni. Mentől magasabb a szerelem, annál jobban megsemmisíti a kicsinyes önzést. A vágytól a teljes odaadásig, a lemondás áldozatkészségéig, a tiszteletig, a csodálatig emelkedik. Ebben az állapotban a lélekben fölséges eszméket bir fölébreszteni, s ez, mint egy varázsütésre, váratlan megindulásokra, látomásokra ragadtatik, föl bir emelkedni valamely közügyért életbevágó elhatározásra. Röviden: a szerelem leginkább válik azzá, ami, amidőn megsemmisít bennünk minden kicsinyes vagy talán még oly menthető önszeretetet. Ezt fejezi ki Petőfi is, midőn Mi a szerelem ? költeményében ennek lényegét a legteljesebb önmegtagadásban és lemondásban találja, egészen addig:
