Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 121 ő is az anyagi világhoz van kapcsolva s örömei, mint Faustnak, neki is a földből fakadnak. Más­felől azt jelenti, hogy az anyagtalan világ felé is éppen oly ellenállhatatlan vagy még mélyebb ösztön ragadja s a miénknél egy hatalma­sabb erő vonja az eszményhez. Midőn tehát a legtermészetesebb emberi érzés a nőhöz vonzza, benne valójában az eszményért sóvárog. Ezért legyen bármekkora a szerelemben az önzés, lényegében, művészi szempontból tekintve, mindig még nagyobb benne az érdeknélküliség, mint a tiszta szép szemléletében s ezért mindig van benne valami rajongásszerű is, ami a legönzetlenebb érzelmekre és elhatározásokra bir lelkesítni. Men­től magasabb a szerelem, annál jobban meg­semmisíti a kicsinyes önzést. A vágytól a teljes odaadásig, a lemondás áldozatkészségéig, a tisz­teletig, a csodálatig emelkedik. Ebben az állapot­ban a lélekben fölséges eszméket bir fölébresz­teni, s ez, mint egy varázsütésre, váratlan meg­indulásokra, látomásokra ragadtatik, föl bir emel­kedni valamely közügyért életbevágó elhatáro­zásra. Röviden: a szerelem leginkább válik azzá, ami, amidőn megsemmisít bennünk minden kicsi­nyes vagy talán még oly menthető önszeretetet. Ezt fejezi ki Petőfi is, midőn Mi a szerelem ? költeményében ennek lényegét a legteljesebb ön­megtagadásban és lemondásban találja, egészen addig:

Next

/
Thumbnails
Contents