Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

122 Petőfi-Könyvtár Hogy már ha kell örömtelennek Lenni egyik vagy más életnek, Miénk legyen örömtelen . . . Hogy eltörpül e nagy érzelem mellett a közönségesebb lélek tán még oly jóhiszemű hódítása és öncsalása. Mily szerénynyé kell válnia a mellverő öntudatnak, mely bizonyos animalis önérzettel hangoztatja : én is érezlem, tüzesen szerettem! — midőn a költő szavaiból mély értelemmel, komoly jelentőséggel lép elénk a tanulság, hogy a görögöknek bekötött szemmel ábrázolt szerelme csak a fizikai szerelmet ábrázolta, az igazi szerelem nyitott szemmel az ég felé tekint. Az igazi szerelem a lélek és érzékek exaltatiója. A^integy saját létezésünkön kiviil ragad, hogy felolvaszszon egy más lényben, aki létünk alapelvévé lett s abban a lemondásban és önmegtagadásban, melynek hatása alatt önkénytelenül hódolunk: a legtisztább erkölcsi világba emel. De éppen ezért a szerelem a maga érzéki és eszményi vegyületével mindig annak a valódi férfiasságnak marad természetes alapfeltétele, melyet a latin nyelv virtus szóval fejezett ki. A lírikusnál azonban éppen geniusának természete rnhtt ezzel az érzelemmel párosul a benyomások iránti fogékonyság, mely egyszerre száz más képességet hoz mozgásba. Más részről éppen ez a fogékonyság s a tüstént látomásokra hajló képzelem társul benne a folyvást kutató, új benyomá-