Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 83 Hasonló bővében vagyunk agenreképek ésnéprománczoknak. A balladák s a nagyobb elbeszélő költemények helyét egészen ezek foglalták el. Sarkantyús lovagok helyett most csikósok szerepelnek s a sziklavárakból a csárdákba költözött a szerelem, feláldozás, hősiség és erény egész phantastikus világa. Jó, ha csak közönséges adomákat olvasunk s nem oly eseményeket a jó magyar nép életéből, mik valóságos hegyke ráfogások vagy torzképek. Valami különös vonás, mit a csikósok és betyárokon csak a költő fedezett föl, pár bizar ötlet, pár reminiscentia Petőfiből, kész a néprománcz. A genreképek népi jelenetek és szokások leírásaivá váltak s bennök éppen azon apró részletezés és terpedtséggel találkozunk, mint tájképeinkben. Úgy látszik, mintha a népköltőket nem valami belső ösztön, rokonszenv vonná a néphez, hanem divat, negédlés. Valami öntudatlan úrias leereszkedés vonul el rajtok. Mintha mulatni akarnák magokat a nép együgyüségén, tetszenék szeszélyüknek a tréfás szerep s ezért igen természetesen könnyen hajlanak a póriasságra, mint azon úrficskák, kik a nép közé elegyedve, túltesznek rajta a legénykedésben. S éppen itt azon pont, mi a valódi népköltőt megkülönbözteti azoktól, kik csak játszanak a néppel. A népköltő egészen népe világában él, érzéseit hordozza keblében, de egyszersmind annyival nagyobb és nemesebb, mennyiben költő. S éppen ez erős subjectiv érzés adja meg a felfogás objectivitását s őrzi meg a 6*