Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)
Előszó
Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 79 tészetének csak azon oldaláról akarok szólani, melyben fő ereje van s melynek hatása jelen lyrai költészetünkre legnagyobb, mert egyszersmind ki akarom mutatni az őt utánzók tévedéseit. Petőfi táj-, csendélet- és genreképei a magyar költészet örök remekei lesznek. Bizonyosan vetekednek a világirodalom legjobbjaival. Ha festészeink olvasnák a magyar . költők müveit, nem hagynák felhasználatlanul ez úgy szólva kész compositiókat. Petőfi fölfedezte a pusztát. Eddig senki sem látott rajta semmit, az ő képzelődése megnépesíté Szabad szilaj lelke nem találhatott méltóbb tanyát, mint a végtelen tért s a Tisza méltán az ő legkedvenczebb folyója, mert e hazában születik s hal meg s tetőtől talpig magyar, éppen mint ő. Petőfi érti a festőiség titkát. Élénk érzéke van az iránt, mi fő, lényeges vonás, mely az olvasó képzelődését és kedélyét egyszerre mozgásba hozza. Érti, miként kell oda vetett, alig észrevehető vonásokkal, melyek magokban csekélységnek látszanak, jellemzetest állítani elő, mi örökre az olvasó lelkébe tapad. Tudja vegyíteni az árnyat és szint, hogy csak azt láttassa, mit akar s oly világításban, minő hangulata s a merészen kivitt képek az érzések és eszmék levegőjében mintegy megéledni látszanak. Az eszme és érzés nála mindig magáDóI a képből merül föl s visszahat reá, soha sem önkényes, hazudott. Érezzük, hogy a tájt látva csak azt lehet éreznünk, mit a költő. Alföldi képein ki nem érzi a szabadság levegőjét, mi oly jól összhangzik a végtelen térrel ?
