Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

78 Petőfi-Könyvtár Ez viszonyaink átka. De Petőfi még ifjabb is vala, mintsem egy kiforrott kedély kincseit tárja elénk. Nagyobb elbeszélő költeményeiben mindenütt érezni fogjuk ezt, igen, tiszta lyrájában is. Ódái nem oly remekek, mint dalai. Komolysága nem hasonlítható gyermetegséghez, haragja költőibb mint nyugodtsága, eszméiben nincs annyi mélység és fönség, mint képzeletében erő s érzéseiben tűz. Midőn vizsgálja a mindenség végczélját, az örökkévalóság titkát, a hir és dicsőség mibenlétét, az emberi szív örvényeit, visszapillant a múltra, vagy a jelen izgalmai közé veti magát s a politikai s társadalmi viszonyok fájdalmától lelkesül, nem tesz reánk oly bűvös hatást, mint midőn szilaj lelke a pusztákra szabadul, az alföldi róna végtelenjén ringatja magát, hogy a legszebb tájképeket tükrözze elénk, dalt mond a falu leányainak, benéz a kunyhókba, mereng a csárda romjain, vigad bor mellett, czigányzenével, fölkeresi szüleit, megemlékszik gyermekkori napjaira, utazik széles e hazában, melyen kivül számára nem létezik semmi s erős fajszeretete egész szenvedélyével öleli a magyar népet, s mintha a népszellem geniusává válnék, ott zeng dalaiban minden, mi a magyar nép kedélyében, életében költői. Itt ő nagy, ezért ő a magyar lyra legkitűnőbb képviselője. Itt a kulcs, mely megfejti a nagy hatást, mit hazájában és külföldön tett. A magyar önkedélyét hallja visszhangzani, a külföldi előtt egy új, ismeretlen világ nyilik fel. Mellőzöm politikai és epikai költeményeit. Köl-