Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

68 Petőfi-Könyvtár telvék a modern irodalmak eszméivel, addig más­felől mintha a magyar népszellem életmelegén növekedtek volna fel. A mult, élet és irodalomban, úgy tünt fel előttök, mint elfelejtendő rossz s a jövendő zálogául hitöket és merészségöket mutatták föl. Törekvéseikben mindinkább rémlett felmerülni az irány: küzdeni a fennálló intézmények ellen egy erős átalakulásnak indult költészet fegyvereivel, mely tárgyait, alakját, nyelvét közvetlen a népélet­ből meríti s visszahat reá. A folyóiratnak, mely ez irányt képviselje, Pesti füzetek czim alatt kellett volna megjelennie, de a fiatal irodalom tagjai nem voltak magokkal tisz­tában. Forrongó eszmék határzatlan vágyakban küzdöttek bennök. Új irodalmi pártneven törték fejőket anélkül, hogy tudták volna, mit akarnak. Egyik magyar romantikus nevet ajánlott franczia mintára. Gyűléseztek, megállapodás nélkül bom­lottak szét, éppen mint a táblabírák, kik gúnyaik örökös czélpontjául szolgáltak. Folyóiratjokból egyetlen szám sem jelent meg. 4 8) Egyesülésök méhében hordá már felbomlásukat. Csak abban egyeztek meg, hogy mindnyájan fiatal irók voltak, a kor izgalmaitól ösztönözve. Tehet­ségeik közt éppen oly nagy különbség volt, mint izlésöket s öntudatos vagy öntudatlan irányaikat illetőleg. Nem volt köztök senki, ki összetartsa, fegyelmezze s zászlójokra irja a jelszót. Inkább a történet és körülmények hozták őket össze, mint a közszellem. Inkább fellobbanó lelkesülés vagy

Next

/
Thumbnails
Contents