Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 65 szeszély izgatta szellemöket, mint komoly áthatottság. A tettszomjas ifjúságot akarták képviselni, mely megunta már a szónokok hosszú beszédeit, a népet akarták képviselni, mely szerintök sehol sem volt képviselve. Mindezt inkább sejték, mint tudták. Közülök csak egypárból vált nevezetesebb irodalmi egyéniség, és szövetkezésök nem magáért érdekes irodalomtörténeti mozzanat, hanem mert azon szellem egyik előjeiensége volt, mely később szépirodalmunkban mindinkább uralkodó Iőn. Félév múlva megint mindnyájan irni kezdtek a régi lapokba, mig később az új szerkesztés alá került Életképek köré gyülekeztek, mely ez irodalmi mozgalom bélyegét kisebb-nagyobb mértékben mindvégig magán hordá.

4

9) A fiatal irodalomnak tulajdonképpen Petőfi vala képviselője s általában a lyra, mely új hangon új eszméket kezde pengetni. Petőfi költészete is ez időtől fogva hajlott új stádium felé. Mint a bor, szerelem, természet s a nép egyszerű örömeinek költője ezután ritkábban szólal már meg. Látnoknak hiszi magát, szemében köny, homlokán sötét fény s az idő méhében küzdő elemektől vesz lázas ihletést. Új becsszomj támad benne, mely sírjáig kiséri. Eddigi pályájáról azt tartja, hogy az csak megelőzője volt ez újabbnak. Ő azért irt népdalokat, azért énekelte meg a puszták fiait, a kunyhókat és színezte ki a népéletet költészete egész erejével, hogy a népelemet behozza s uralkodóvá tegye a Petőfi-Könyvtár V. 5