Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 63 vágyai és távol reményeivel. Vörösmarty, mig egyik kezével a dicsőséges multat tárta fel, melyben a nemzet egy nagy eszme körűi, minő a honalapítás, csoportosulva századokra ható cselekvőséggel lép föl, addig másik kezével a jövőre mutat s mint látnók beszél róla. S mennyire összhangzott költészetével az országos küzdelem, mely a sérelmi mezőről a reformok felé kezdett hajlam ! De Vörösmarty nemcsak e tekintetben képviselte korát. Ö alkotá meg a magyar költői nyelvet, mikép a fejlődő közélet a szónokit. Nélküle a magyar költészet nem emelkedhetett volna oda, hol most áll. Neki küzdenie kellett a nyelvvel, összeforrasztania a régit és megujítottat, s elöntenie rajta a kor egész pathoszát. Innen költészetében a szónoki elem lőn túlnyomó ső kényszerüleg mintegy vetekedni látszik kora nagy szónokival. A nemzetiség, haza és hazafiság nagy költője volt ő, mikép az, mint tény, a nemzetéletben megjelent. Azonban a sajtóviszonyok tágultával új eszmék dobattak a nemzet közé. Magyar alkotmányos színezettel demokrat eszmék tettek hódítást. Fölmerült a politikai nép eszméje, többé nem Verbőczi populusa, még a honoratiorok sem. Az irodalomban érdek támadt a népköltészeti hagyományok és ereklyék iránt. Divatba kezdének jőni a népies szabású öltönyök és táncz. A költészet kezde hajlani az alsóbb rétegek felé s új elemeket venni magába. Néhány nyugtalan és lelkesült költő jelent meg, kik új korszak után vágytak. Mig többé-kevésbbé