Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 61 Kisfaludy Sándor a nemesség költője volt. Megénekelte régi várait, lovagiasságát, előjogait, falusi örömeit s mindazt, mi jellemében szép és nemes volt. Képviselé a költészetben a középnemesség, bár nem szabadelvű, de nemzeti visszahatását József kora ellen. Midőn József a történeti jogok helyett bölcsészeti elveket állított fel, az autonomiát föláldozta a központosításért, a latin nyelvet a németért : a visszahatás, mely nemzeti szellemet ébreszte, vallásos kegyelettel karola fel-mindent, mi a múltra emlékeztetett. A nemesség visszakövetelt minden jogot, még az igazságtalant is, mert azokat önkény döntötte meg, gyanús volt előtte minden újítás, mert úgy hívé, hogy a nemzet-életet veszélyezteti. Ez élénk forrongásnak hatni kellett a költészetre s a költőnek, kit kora lelkesített, vissza kellett teremtenie a multat, feltámasztania a régi erőteljes, testben lélekben magyar nemességet, fölépítenie az omladozó várakat, felragyogtatnia a hűbéri korszak egész dicsőségét, hogy lelkesítse az elkorcsosult, de ébredő nemzedéket, hogy elhitesse vele: jövőd a múltban van, mert akkorvalál magyar és hatalmas. Kisfaludy Sándor ezt tevé Regéiben. Drámáin s a Himfy szerelmei-n is ugyanezen szellem ömlik el. Ö romantikus vala, de tévednénk, ha benne akár a német romantika mysticismusát, akár Chateaubriand vallásos és középkori szellemét keresnők. Költészetének háttere nem a megingatott vallás és társadalom, sem az úgynevezett népek szabadságháboruja, de a felébredt nemzeti öntudat,