Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 35 Gyermekies tréfái mellett alapjában igen komoly ember volt, sőt néha komor és világfájdalmas, melyből egészséges természeténél fogva hamar kigyógyult. Délelőttjeit rendesen szobájába zárkózva tölté s dolgozott. Akár volt kedve, akár nem, irt: élni kellett költeményeiből. S azon könnyű versek nem éppen oly fáradság nélkül pattantak ki fejéből, mint a nyomán induló lángészcsapat hiszi. Igaz, ő nem faragta verseit, soha sem javított rajtok, de küzdött, vívott benne az eszme s nem egyszer feküdt le szülési kínok közt s álmodta meg reggelre költeményét. Különben gyorsan dolgozott. János vitéz-ét harmincz nap alatt irta. Eleinte csak egy pár szakaszból álló népies beszélyt akart belőle készíteni s lassan-lassan egy nagy népmese kerekedett ki belőle. A Czipruslombok Etelke sírjáról néhány nap alatt készült el.

2

4) E mű oly fájdalom szüleménye volt, melyet úgyszólván önmagára erőltetett. Etelke nem költött személy, Petőfi második kedvese vala.

2

5) Első kedvese Zsuzsika név alatt jő elő költeményeiben ; egy falujabeli leány, ugyanaz kire a Kerényihez irt levelében czéloz, midőn a szülői háztól 1844-ben megvált.

2

6) Etelkébe mondhatni akkor szeretett belé, midőn éppen meghalt. Alig találkozott vele párszor s nem szövődött köztük semmi komolyabb viszony. S minő regényes esemény adta elé magát a temetésnél, hogy még inkább felköltse a bánatos szerető szenvedélyét. A leány, koporsójában oly 3*