Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 75 mégis e szó röppen az égbe: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet."*) A vízió eltűnik. A hős szivéből kiröppen a gyűlölet, a kétely helyét a bizalom váltja fel, az átok elhal ajkain s áldássá változik. A gonosz szellemek eltűnnek s az angyalok foglalják el a tért. A hős agyában és szivében égi világosság harmóniája gyűl s ajkán a következő szavakkal leheli ki lelkét: De áldás legyen a földön, Hol ama fa termett, Melyből nekem majd Koporsó készül ; Áldott legyen a kéz, Mely e fát ülteté, Áldott az eső s a napsugár, Mely e fát felnövelte! *) Lukács evangéliuma 23. rész, 46. vers.