Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 81 isteni kijelentés ellen, melyet hazugságnak tartanak. A hetedikben, akik az emberiséget teremtése óta rossznak és romlottnak tartják, mely csak pusztulásra érdemes. A nyolczadikban, akik az egyenlőtlenség miatt harczra kelnek a világrenddel. A kilenczedikben pedig azok vannak, kik megakarták változtatni a történelem logikáját s a maguk eszméje szerint berendezni a világot. Itt már eljutottunk a Pokol mélyére. Így lesz a mű eposszá. Ami a Felhőkben ezután következik, az a megváltás gondolatával függ össze s átvezető útat képez egy másik világba. Gondoljunk hozzá ehhez egy jó adag középkori orthodoxiát, mely hihetővé teszi az elragadtatás tárgyait s akkor elképzelhetjük az eposzt, mely a Felhők-ben rejlik. Minden egyéb megvan benne. A vízió stilje, a halluczináczió sikoltása, a misztikus kisértetek, a borzasztó és fenséges állandó ellentéte. Amint Dante költeménye a középkori ember szellemi állapotát festi; ugy ez is a mai ember szellemi állapotának volna képe, úgy amint a kor szelleme és az írók kinyilatkoztatják. Aki itt is betüszerint veszi a párhuzamot, az oly tévútra kerül, mint aki Goethe és Dante között akarná megtalálni a hasonlóságot s nem tudja, hogy az eszmék jelentése a korszellemmel változik s aki meg akarja érteni jelentésüket, annak a kor nézőpontjába kell helyezkednie. Minden más vizsgálat hamis eredményre vezet. Petőfi-Könyvtár IV. 6