Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

V. A kevéssé elmélyedő emberek feljajdulnak e magyarázatra és kárhoztatni fogják az egészet. Igazuk lehet. Aki csak a betűket látja a könyvben s aki csak régiséget lát egy elfakult foliáns lapjaiban : nem a benne rejlő eszméket, az nem is Ítélheti meg másként. Én, ha verseket olvasok, nem verseket látok, melyekre alkalmazni kell a poétika szabályait, czirkalommal mérni soraikat, szabatosan meghatározni formáikat: hanem emberi dokumentumokat, melyek a szerző és a kor lelkét tükröztetik. Nem arról van szó tehát, hogy minek látja a laikus ész a Felhőket, hanem hogy mi van benne? Én e költeményekben Petőfi lelkét kerestem s igyekeztem megmagyarázni azt a lelki állapotot, mely ezeket a költeményeket sugalmazta. A felosztásban pedig meg akartam mutatni azokat az ellentétes érzelmi hullámzásokat, melyek lelkét ideoda dobálták. Meg akartam továbbá mutatni, hogy e költemények elrendezése nem szeszély műve s hogy az egészen lánczolatos eszmemenet vonul át, melyet megérthetünk, ha a költő lelkének gépezetét, az egyes eszmék rugóját és működését figyelemmel