Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

IV. Vizsgáljuk meg a forma és lényeg viszonyát, hogy még közelebb férkőzhessünk a költő lelkéhez. A nagy költők maguk teremtik a formát; mely nem egyéb, mint a láthatatlan eszme érzéki része. Szükség van reá, ha nem akarnak bölcsészeti rendszert alkotni A Felhők voltaképen lírai költemények sorozata. Átalakítottuk drámává az előbbiekben, hogy könynyebben megérthessük a költő lelkében élő eszmék harczát. Mert a színhely voltaképen a költő lelke; a szereplők az eszmék, melyek egymással küzdenek;.a cselekvény maga az eszmefejlődés expositióval, bonyodalommal és kifejlettel. Mihez hasonlítottuk ezt a drámát? Goethe Faust-jához. Mert ez a költemény foglalja magában az egyetemes eszméket, melyek a kort mozgatták. Ha figyelmesen megnézzük a költemény gépezetét, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a niü voltaképen nem egyéb, mint a modern kor epopaeája. A hősnek isteni küldetése van, cselekvénye az égben kezdődik és ugyanott kerül megoldásra. A középkori történetnek epikai kerete van. Épp oly joggal nevezhetnők eposznak, mint Dante költeményét, az Isteni színjáték-ot. Az egyetemes eszmék mindkettőnél a középkor köntösében jelennek meg.