Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 73 karmait; a másik agyát tiporja. Ha egyiket leverte, nyomán tíz új támad, kik egyre tépik, marczangolják éles körmeikkel és fogaikkal. De ő le nem roskad. Vérzik, szenved és haldoklik; de daczosan és merően áll. Az Edda sötét képei, Byron őrületben fogant víziói nem képesek jobban megmagyarázni ezt a harczot. Fejemben éj van, éjek éjjele, S az éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bűvös víz Gyúlt képzeletem, mint meteor Fut át a világon és magával visz. Laktársam a kétségbeesés, Szomszédom a megőriilés. Mély csend következik. Csak a hős hörgését halljuk, ki eljutott a halál küszöbéhez. A két szellem megvívta harczát és a zsákmányra vár. A zsákmány a lélek lesz, mely nemsokára kiszakad földi hüvelyéből. Mephistopheles ott áll hadával, hogy a haldokló Faust lelkét magával vigye a pokolba; ott állnak az angyalok is, hogy az égbe vigyék. Ott állanak a halállal vívódó Manfréd mellett is a gonosz szellemek, hogy égbe törekvő lelkét magukkal rántsák a kárhozatba. Melyik lesz a győztes? Faustot az angyalok kiragadják a gonosz szellemek karmai közül s ott látjuk emelkedni lelkét a hit szárnyain mind magasabb régiókba;