Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 49 A világrendszer föibomlana, S mint most az eső és hó esik, Esnének akkor csillagok, S folynának csillagpatakok! Vissza, véges ember! Agyad megbomlik, szemed zavart! Nincsen erőd túlmenni a határon, nincsen erőd belenézni a jövőbe! A föld szellemének szava int! Ébredj! Csak a föld a tied! Vissza hát a földre! S a daczos Én lezuhan a mindenség boltjáról. Mikor föleszmél s látja, hogy újra a földön van, vérző tagokkal, hörgő mellel csak annyit tud mondani: Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol ? Hogy annyi könnyet s annyi vért iszol ? De ebben a két sorban benne, van az egész emberiség sorsa. Nevezzük a világtörténet mottójának. Ezzel a mottóval gördül le a függöny a a negyedik szín után. Petőfi-Könyvtár IV 4