Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

ÖTÖDIK SZI N. Mi fog következni ? Hova fordul a bukott isten, ki visszaesett a földre ? Megmutatja az örök ember pszikologiája. Mikor Faust csalódásai után leszáll a klasszikus Walpurgis-éjszaka homályába, ugyanazt cselekszi, amit a Felhők költője, ki az íirbe röpült. Faust megfigyeli a hatalmas nemző erőket, melyek mélyen rejtőznek a dolgok lényegében és képesek újra és újra teremteni a világot. A Felhők hőse is megakarta figyelni az erőket, melyek a világot állandóan teremtik és rombolják. Goethe tudósként merüfc bele az erők szemléletébe; Petőfi erőszakosan döngeti a titkok kapuját, mely nem akar kinyílni. Faust is újra a szerelemhez fordul, az eszményi szerelemhez, melyet a felidézett Helénában talál meg; az Én is érzi, hogy a szerelem az az erő, mely mindig képes újjáteremteni életünket, ha csak nem halt ki az az érzéki láng, mely nélkül nincsen szerelem. Tudja, hogy a gyönyörűség csak pillanatnyi, de legalább az a pillanat kiemel sötét éjjelünkből. Egyebet nem is vár tőle. A lyányi szív csalárd folyó csak, Amelyb.e sugaraikat veték Az égi csillagok . . . Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.