Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 29 opera díszletei s e külsőségek mögött feltárul előttünk egy nagyszerű színjáték, mely czikázó villámok vakító fénye mellett bepillantást enged a világmindenség rejtélyes titkaiba. Eszményeink, vágyaink, magasba törő vívódásaink, az emberi élet rendje, a vallás eszméje, a mulandóság gondolata, az ember kicsinyes nyomorúságai, a történelem lélektana s a lenni vagy nem lenni kérdése vonulnak el szemünk előtt vigasztalan jelenetekben. E színjáték tárgya az egész világ sorsa. Személyeit az egész emberiség adja. Szereplője csak egy van, maga a költő, ki egymaga akarja boldoggá tenni a világot, szabaddá az emberiséget s meghonosítni a szeretet eszméjét az emberek szivében. De a láthatatlan gonosz szellem mindenütt útját szegi s neki küzdenie kell ellene. A gonosz szellem mindig erősebb, de a hős azért csüggedetleniil áll. Szivében vérző sebbel, lelkében kételylyel, ajkán átokkal vívja csatáját a tagadás szellemével. Merészen, daczosan és férfiasan viseli az ökölcsapásokat, míg végre összeroskad ; de az utolsó perczben, mikor éppen ki akarja lehelni lelkét, a világmindenség tépett és véres rongyai közt megpillantja az istenség eszméjét, az átok áldássá változik ajkán s úgy hal meg, mint az üdvözítő, ki a szeretet eszményeért keresztfán vérzett el.