Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

I. Zordon tekintetű épület előtt állunk. Rendeltetését nem ismerjük; stiljét nem értjük. Vájjon mit akarhatott az építőművész ? Mert ez az épület minden ízében szokatlan; semmi sincs rajta, ami máshoz hasonlóvá tenné. Ha belépünk kapuján: zavarba jövünk. E boltívek alatt, melyek szeszélyes szabálytalansággal metszik egymást, különös látványok tárulnak szemünk elé. Sötét kamrákba néző ajtók, rejtélyes feliratokkal. Fényben ragyogó fülkék, melyekben különös festmények láthatók. Fülünket fájdalmas zene üti meg. Hol vagyunk? Kinézünk egy ablakon. Ugy tetszik, mintha az egész tájék megváltozott volna. A nap komor fényt hint a vidékre. A fák, a mezők lehervadva, kiaszva. Mintha enyészet nehezedett volna rá a világra. Csalódás mindez. Nem értjük a látványt s ez vezeti félre érzékeinket. Figyelmesen kell vizsgálódnunk. E sajátságos boltívek, különös festmények és rejtélyes feliratok mögött értelem lappang. De el van rejtve. Amint el van rejtve a világ jelentése is. Ki lát bele a teremtés tervébe? Ki mondja meg, hogy mit jelent a hegyláncz és a pusztaság, a tenger és a folyó? Ki mondja meg, mit