Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Bevezetés

20 Petőfi-Könyvtár melyre valamennyi embert fel lehetne akasztani.*) Irtóztató álmokat ír le,**) melyektől égnek mered hajunk minden szála s csodálkozunk a fantázia bujaságain, mely ezeket a szertelen képeket létrehozta. Bíborban látja a bűn hőseit, kiknek lába alatt tiprott erény a zsámoly. Éhségtől kiszáradt alakokat ír le, kiknek arcza oly sárga, mint az aranysarkantyu a gazdagok bokáján. Halotti ágyon lát férfiút, kinek keblén a mély sebet saját magzatja ütötte. Veszendő, dúlt országokat ír le, hol kész halál a polgárerény s a hóhérok honfivéres fegyverén pirul az alkony. Rab országokat emleget, hol a zsarnok hatalom gúnykaczaja felülhaladja a rabok jaját. Borzasztó képek! Mindezt álomként írja le, de megjegyzi, hogy amit álmában lát „történtek egyre.és történtenek". A végén szilajon kiált fel: Meddig tart még ez iszonyú világ? Miért nem jösz, te rontó égi test, Te üstökös, mely arra rendeltettél, Hogy sarkaiból a földet kivesd ! Azt hinnők, hogy itt a csúcspontra jutott el; de ez csak bevezetése az elrettentő világnak, melyben él. A Téli éj fokozza a borzalmakat. A hópelyhekről azt mondja, hogy azok egy őrült gondolatai vagy összetépett lelke rongyai. Víziói *) Hogy van, hogy azt a sok gazembert. **) Álmaim.