Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Búcsú a szülői háztól

32 Petőfi-Könyvtár hajnal levegőjében „reszket a bokor, mert madárka szállott rá ..." s a borzongó ifjú vándor nem érzi a hideget, mert belül a vándorló kedv, a szabadság tüze melegíti! A piruló keleten kicsattannak az első sugarak . .. .Indulóban vagyok én is — s nem megyek magamban. Holddal esti csillag — velem égő szerelem van . . ." A rögös országút mentén ráér gondolkodni. „A halál két neme áll előttem, nem tudom, melyiké leszek; nem tudom, pedig szeretném tudni: Éhen, vagy szomjan halok-e meg?" Dehát megvigasztalódik, mert nem egyedül utazik, van egy kisérő társa, barátja. „Ez egy barátom a költészet. 0 volt mindenkor énvelem, verseltem én minden bajom közt — a színpadon s az őrhelyen." És elgondolkozva a mulandóságról és a halhatatlanságról . . . „Leend-e haszna verseimnek? Tulélik-e majd apjokat? Ragyognak-e holdként fölöttem, ha sirom éje befogad ?" Elfárad ... De nem fárad a röpülő gondolat... „Felröpülök ekkor gondolatban, túl a földön, felhők közelébe, s mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe." Száll le a hegyekről a szabad vidékre. „Nincsen itten rabság, nincsen itten urkény, mely parancsolatját, menydörögve adja, csak az égiháborunak zeng koronként Istentiszteletre buzditó szózatja." „Távozni ... a gondolat ugy fáj . . . Pajtásaim ! értetek a bú ; elhagyni fiuk titeket — Ez