Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Búcsú a szülői háztól

Egy kőnyomásu képem volt fiatal koromban, amely tanuló-asztalom fölé volt akasztva. Petőfi búcsúját ábrázolta a szülei háztól. Ott állt a füzes mellett a kis kunyhó, ajtajában egy siró öregaszszony, aki könnyes szemeit a kendőjébe rejti, mig az előtérben magyar ruhában, kis görcsös botjával, batyujával induló Petőfi búcsút int visszafelé, mintha azt mondaná: Isten veled, boldog ifjúkor, apám, anyám, nyugalmam, békességem . . . Megyek a harczba, küzdelembe, vándorlásba, nyomorba . . . nem von engem vissza semmi, mert nekem nem kell béke, nyugalom, de üz tüzes Búcsú a szülői háztól.* > Mint ölelt át reszkető karával, Mint marasztott esdeklő szavával. Ó, ha akkor látok a világba Nem marasztott volna tán hiába . . ."