Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

1823. január 1

1823. január 1 13 Azzal fölsegítette a konyhaajtóig, melyen át barátságos kis tűzhely elé értek. Még pislogott rajta a parázs. A konyhából két kis szobácska nyilott. Udvar felé az egyik, az utczára a másik. Az utczaiba mentek, ahol a tornyos nyoszolya már úgyis magasra vetve várta az asszonyt. A gazda pedig báránybőr süvegét jól a szemébe húzva baktatott a paplak felé, melynek asszonya, a szegények istápja, éjnek-éjszakáján sietett a szenvedőkhöz s Szilveszter ide, Szilveszter oda, mikor hallotta és megértette a lihegő Petrovicstól, hogy a felesége válságos állapotban van, összakapkodta a herbateáit, csöppjeit, felhúzta a botosokat és sietett Petrovics után, a csikorgó hóban, hideg éjszakában, a templom-köz felé, Petrovicsékhoz. Otthon már válságosra fordult az állapot. Nagyon rosszul volt szegény asszony, kiilömben is gyenge, az élet fáradtságaitól megviselt. Kora ifjúságától kezdve a más keze-Iába, bácsijánál, Hrúz György aszódi tanítónál volt félig kegyelemből tartott rokon, félig cseléd. Ez Maglódra költözvén át, a házához vette Máriát, amig öreg korára el nem kellett hagynia a hivatalát. Akkor elszegődött a maglódi luteránus paphoz, Martiny Mihályhoz. Később mosóné lett az aszódi Podmaniczky-házban. Petrovics székálló legény volt a mészárszékben, ahol majdnem naponta találkoztak. így kérte meg aztán a fiatal mészároslegény, már akkor székbérlő, a lány kezét, aki hozzá is ment. Szabadszálláson volt az esküvő 1818 szeptem-