Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

1823. január 1

14 Petőfi-Könyvtár ber tizenötödikén. Huszonhét esztendős volt Petrovics, széles vállú, jól megtermett legény, de csak test-arányaiban, nem termetében, mert Petőfi azt irja a kis Kunokhoz, hogy ..emlékeztek még arra az alacsony, köpczös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta. Az az én apám." Petrovics gazda kint ült a konyhában, ahová kihallatszott egy-egy fájdalmas jajszó, meg a tiszteletesné vigasztaló szava. Petrovics nézett, nézett a pislákoló tűzbe, elvonult a hunyó szikrákkal lelki szemei előtt egész eddigi élete, a régi pozsonyi keletű Petrovics-familia emléke, melynek czimere — 1. Lipót császár adománya Laxenburgból, 1667-ből — hármas zöld halmon, kék mezőben egy pánczélos kar, mely könyökben hajlik és kivont kardot tart Aranyleveles korona van fölötte, meg heraldikus sisak . . az egész czimer kék arany, meg vörös ezüst színekkel tarka Az ő czimere pediglen két ökörszarv meg tagló. Ugy eltakarja az armálist hogy annak még a csücske se látszik ki alóla. A család ősei, Petrovics Márton és János a tizenhetedik században éltek s kapták a czimert, Pozsony vármegyében. Az armálist is Vágujhelyen hirdették ki 1668 márczius 30-ikán. A család egyik ága a tizennyolczadik század közepén Nyitrába szakadt, 1770 körül pedig Petrovics Tamás és János, Podmaniczky Sándor aszódi birtokos hívására Aszódra költözött Petrovics Tamás