Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

1823. január 1

12 Petőfi-Könyvtár Nem csoda. Szilveszter éjszakája van. Temetik az ó-esztendőt s várják az újnak a megszületését. A templom-közi kis kétablakos házban nem énekelnek. Petrovicsné, Hrúz Mária, csak az imént volt odaát a szomszédDan, Dinga Sámuelné aszszonynál, ahová áldott állapota daczára is átment a nagy havon, egy kis szilveszter-esti beszélgetésre. Elmondták egymásnak a nap sorját-baját, megemlékeztek a lefolyt esztendő sok bánatáról, kevés öröméről, s mialatt a két asszony gazdaságról, jövőről, terveiről beszélgetett, a kakukos óra mutatója ugyancsak iparkodott a tizenkettős felé. De már megyek is, lelkem Dingáné, mert nehezen csoszogok haza! — De hiszen szemközt lakik, lelkem; igaz, hogy nagy a hó, de majd elkísérem én, — mondja Dingáné. — Bizony kisérjen el, mert nem jól vagyok. S amint a mécses odavilágita Petrovicsné ábrázatára, halotthalavány az és szemei csukódnak lefelé. Jézusom, csak siessünk ! — mond Dingáné és karon kapva a sáppadozó szomszédasszonyt, nagy nehezen átczipeli a Markovinyi-házba. Amint benyitnak a kapun, a kis udvarra, melyre három ablak néz, szemközt jön Petrovics. Már éppen utánnad indultam, asszony, mert késő az idő. No hát szaladjon szomszéd uram Leska Istvánné tiszteletes asszonyhoz, az ért némiképpen a gyógyításhoz, rajtam is segített, az Isten áldja meg, én addig lelektetem ezt az asszonyt. Rosszul van sztgény.