Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

46 Petőfi-Könyvtár aki ott nevelő volt. Egyszer Pákh éppen tanítványával foglalkozott, midőn betoppant hozzá Petőfi s kissé triviális szavakkal üdvözölte barátját, aki sokat adván arra, hogy tekintélyét növendéke előtt megóvja, restelte a dolgot; felindulásában megfeledkezett a köztük levő viszonyról s kiutasította a szobából Petőfit. A költő ezt igen zokon vette s következő nap szó nélkül lépett be Pákhoz, asztalára egy összehajtott papirt tett s azzal ismét eltávozott. Pákh hagyta őt menni, a papirt azonban kíváncsian kezébe vette s azon a „Végszó Pákhoz" czimű költeményt találta, mely igy kezdődik : Isten veled, te elpártolt barát, Veszett ebként ki szivem megmarád! A barátság fölbomlása azonban csak pár napig tartott, mert Pákh maga kereste föl Petőfit s kibékült vele. SzomorujátéKból vigjátéK. A „Griseldis" czímű darabban nem jutott Petőfinek kard s enélkül kimenni nem akart. Ugy segített hát magán, hogy egy bunkósbotot dugott az üres kardszíjba. A közönség talán észre se vette volna; de egyik néma szereplő meglátván, nevetni kezdett, aztán megsúgta szomszédjának, aki meg tovább adta, mire oly általános nevetés tört ki a színpadon, hogy a Parsivalt játszó Dézsi Zsigmond is teljesen kijött a sodrából s a füg-