Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 47 gönyt majdnem le kellett bocsátani. Ezért aztán öt forint birságra itélte a színházi törvényszék; de az igazgató elengedte a büntetést. A megőrzött incognito. Midőn Petőfi szülei elől elrejtőzve Rónai álnév alatt statisztáskodott Pesten a Nemzeti Színháznál, egykori iskolatársa, Sárkány Sámuel találkozott Petőfivel az utczán s őt Petrovicsnak szólította ; a költő hidegen felelt: — Csalódik ön, én nem vagyok Petrovics. Ne tréfálj, Sándor, — vágott vissza Sárkány, — hiszen a fogad is elárul. Ezzel a költő egyik kiálló szemfogára czélzott. — De ugy van, barátom, — válaszolt erre Petőfi félig tréfásan, félig komolyan, — én nem vagyok többé Petrovics, hanem Rónai. Atyámmal keményen meghasonlottunk, — kitagadtuk egymást. Rá ijesztett. Abban az időben történt, mikor a nagy költő lerongyolódva, fázva, éhesen, gyalog érkezett Pápáról Debreczenbe, ahol egyik ismerősénél és barátjánál, Pákh Albertnél, talált barátságos fogadtatásra. A jó barát készséggel osztotta meg szerény lakását Petőfivel, aki szemmel láthatólag jól érezte magát barátja társaságában. Már éppen lefeküdni készültek, mikor Pákh, aki az ablaknál állott, bosszúsan felkiáltott: