Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

60 Petőfi-Könyvtár tehetek, a másvilágon is a népszabadságért imádkozzam. Életemben mindig a korlátlan szabadság volt ideálom, de sirom korláttal vegyétek körül, hogy se ellenség, se barom rám ne taposhasson! Két dudás egy csárdában. Dunavecse és Szalkszentmárton között van egy erdő, annak a szélén egy több százados cserfa. E terebély fa alatt olvasta fel Petőfi költeményeit az ő barátainak. A nagy fa tetejében egy holló károgott, lombja között pedig egy fülemile énekelt. - No, lássátok, — jegyezte meg Petőfi, — milyen szépen megfér két dudás egy csárdában ! Mert nem kapnak fizetést. A megtért fiu. 1844. év egyik nyári délutánján betoppant a dunavecsei rektori lakba egy halvány, nyúlt arczú ifjú ember, bemutatva magát a néptanítónak. Szűcs Jánosnak: — Én Petőfi Sándor vagyok. A néptanító, aki verseiből ismerte a költőt, örült a szerencsének; azt is kitalálhatta, hogy mi járatban van. Petőfi szüleit jött látogatni, akik ott laktak. Szívesen látta vendégét. Petőfi bizalmasan közié vele látogatása okát. Döinsödig csirkés szekeren jött, onnan pedig a Dunaparton gyalog.