Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

56 Petőfi-Könyvtár Szégyenli, hogy lutheránus. Petőfi szerette elhallgatni, hogy lutheránus, sőt többször ki is fakadt azok ellen, akik vallását emlegették, hogy még szinét is elmossa magáról a tótizmusnak, miután a lutheránusokat általában tótoknak tartják. Egyszer egy Pozsonyból a szünnapokra haza utazó volt iskolatársával találkozott az utczán. Midőn meglátta barátját, rá szólt : Hát ti lutheránus kutyák, már jöttök? — Igen; de hát te mi vagy ? — vágott vissza barátja. — Tudom, — felelte Petőfi, — hogy az vagyok ; de szégyenlem is annyira, hogy szeretnék a föld alá bújni szégyenletemben. Petőfi mint KorreKtor. Petőfit Vachot Imre 1844-ben segédszerkesztőnek szerződtette a „Pesti Divatlapéhoz. A segédszerkesztő dolga volt a többek között a lap korrigálása is, amit igen lelkiismeretesen végzett. A lap sajtóhibáinak kijavítása végett félmértföldnyi utat kellett megtennie Budára, a Bagó és Gyurián nyomdájába. Minden teendői között a lapjavitás esett leginkább terhére. Néha ezt az unalmas munkát egyegy tréfával derítette föl. Komikus apróságokat korrigált a szövegbe. Például ezt az újdonságot: „Az elhunyt párisi érsek 2000 livre évi dijat hagyott