Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 57 egyik örökösének, a másiknak pedig 300 ezer frankot", igy javította ki, hogy egyiknek 2000 éves livréét, a másiknak pedig 300 ezer frakkot hagyományozott. Ilyen tréfákon aztán olyan jól mulatott, mint egy gyermek. (Jókai Tarka Élet.) Búcsú KunszentmiKlóstól. Nőtlen korában Petőfi többször meglátogatta Bankos Károlyt, egykori iskolatársát, Kunszentmiklóson. Az 1845-diki faluzása közben a hozzá véletlenül befordult költő tiszteletére a helybeli intelligenczia kedélyes lakomát rendezett. A lakoma végeztével fényes reggel, amint Bankos lakására értek, Bankos azon mámorosan Írószereket szedett elő, mit a már vetkőzni kezdő Petőfi észrevevén, kérdezi tőle: Hát te még nem akarsz lefeküdni ? — De igen, — felelte Bankos, — hanem előbb röviden lefirkantom Vachotnak a történteket. — Akkor hát még én se fekszem le, — mondá Petőfi, — én is irok róla in flagranti valamit. így aztán az elsötétített ablakokat kifüggönyözték s mindketten egyszerre fogtak az Íráshoz. De mennyire bámult a házigazda, midőn vendége hamarább elkészült versével, melynek czime. „Búcsú Kun-Szentmiklóstól", mint ő a rövidke prózai tudósítással. No, Sándor, — szólt ezek után Bankos