Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 55 Petőfi leereszkedett az ablak párkányáról és szúró szemeivel végig nézte Váradyt. Ez igy tartott néhány perczig. Kínos jelenet volt. Várady zavarba jött, minden kedve elment a versektől, megbánta azt is, hogy olyan jószívű volt hozzá. Egyszerre Petőfi jobbját nyujtá feléje s igy szólt: — Köszönöm, ilyen embernek elfogadom ajánlatát. Alkonyat felé Petőfi vette kis táskáját, melyben összes holmija volt s elindultak Várady szállására, hol Petőfi csakhamar otthonosan érezte magát. Barátja ellátta minden tőle telhető kényelemmel. (Várady A. följegyzése.) A meghegedült ember. Egy szobában lakott Petőfi Várady Antallal. Ott irta költeményeit, fel s alá járkálva a szűk téren és egy tallérral hajigálózva a levegőben. Felettük valami korhely fráter lakott, aki rendesen éjfél után szokott hazamenni s akkor kezdett el járkálni nagy dobogva a Petőfiék feje fölött, mikor Petőfi aludni akart. Várady tudott hegedülni, Petőfi tehát felkölté Váradyt: Tonele, hegedüld meg azt az embert! A meghegedült ember oda fenn káromkodott, hanem aztán inkább lefeküdt ő is, hogy békét hagyjanak neki. (Jókai Kortársaim.)