Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

48 Petőfi-Könyvtár — No, az éjszaka nem hunyjuk be a szemünket ! — Hogy érted azt? — csodálkozott a költő. — Világos. Nézz oda arra a fiatal emberre, most tér át erre az oldalra. Az Hutyrai Ferencz gazdasági gyakornok Vámospércsen. Ha bejön a városba, engem szerencséltet mindig éjszakára, ami ugyan nem volna baj, mert szívesen látom; de oly rémségesen horkol, hogy attól emberfia egy pillanatig sem alhatik. Kopogtattak. A kellemetlen vendég lépett be s minden bevezetés nélkül jelentette : — Ma nálad alszom, öreg. Remélem, nem haragszol ? — Ugyan kérlek! — mentegetődzött Pákh, de arczárói lerítt a bosszankodás. Petőfi egy darabig szótlanul ült Pákh és Hutyrai között. Látszott rajta, hogy valamin gondolkodik. Egyszerre félrehívta barátját s röviden súgott valamit a fülébe, aztán néhány perezre távozott. — Érdekes ember, — jegyezte meg a vendég Petőfiről. — Lángész! — lelkesedett Pákh, — s mint minden zseni, végtelenül különcz. — Az látszik is rajta, — hagyta rá Hutyrai. — Lobbanékony, ingerlékenysége pedig nem ismer határt. Emlékszem pápai diákkoromban nálam hált egyszer, s lakótársam ugyancsak megjárta vele. A fiúnak ugyanis megvolt az a rossz szokása,