Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 41 — Dejszen, fürészelhet az úr azzal a hegedűvel naphosszant az én fülembe, — mondá Laczkónak, a karmesternek, — nem tanulok én meg azért egy nótát sem ! Ekkor aztán annál több néma szereppel szekírozták. Csakhogy ő tudott magának ezért revangeot szerezni. Egyszer spádé helyett egy nagy furkós botot dugott az öve mellé, majd meg felpeczkelte az orrát piszének. Másszor meg a magyar süvegében a kifityegő csákóba egy hosszú pálczát tűzött s azzal fölfelé peczkelte azt s a hősszerelmes szerepét úgy elrontotta vele, hogy az maga is kaczajra fakadt, mikor meglátta. A hősszerelmes azt mondá erre Petőfinek: Ha én most igazgató volnék, önnek félgázsiját lehúznám! No, ugyan nagyot vesztett volna vele! Abban a hónapban éppen semmi volt a tiszta jövedelem. Kapott volna fél semmit egész semmi helyett. (Jókai följegyzése.) A zálogba tett Calepinus. Kecskeméti szinész korában harmincz váltó forintja volt Petőfinek — proporczióra, ami annyit tesz, hogy ha van a kaszában nagyon sok forint, akkor jut neki belőle harminczszor egy forint; ha pedig nincs a kaszában semmi, akkor jut neki belőle harminczszor semmi. Az idény vége felé jutalomjátékot kért az igazgatótól. Nem is tagadta meg tőle. Petőfi