Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

42 Petőfi-Könyvtár „Lear király"-t választotta s abban a maga számára a bolond szerepét. El is játszotta, de igen komoly bölcset csinált belőle s azért nem is tetszett a közönségnek. De Petőfi se volt ám megelégedve a jövedelemmel. Az egész jövedelemosztalék, mire az igazgatói számla retortáján keresztül ment, kitett Petőfi számára tiz váltó forintot. Pedig hát már akkor neki Dudásné asszonyomnál husz forintra felment a libegő adóssága szállásbér és ebéddij fejében. S ez a jutalomjáték volt minden reményének kártyavára. Ez is összedűlt. A kiadott versekért még akkor nem fizettek a szerkesztők. Dudásné asszonyom pedig nem érte be tiz forinttal, neki husz kellett. Hiszen a másik tizet előteremteni nem lett volna Petőfi barátaitól boszorkányság, bár ők is szegény ördögök voltak; hanem ezt Petőfivel elfogadtatni, ez volt a kemény dió. Jókai megkisérlette. Volt hozzá jogczime. Akkor irta „A zsidó fiut"-t, melyet az Akadémia pályázatára szánt. Annak idegen kézzel kellett letisztázva lenni. Petőfi vállalta magára a lemásolást. Jókai tehát megkisérlette, hogy pénzt ad neki fáradságáért. De büszkén utasította vissza - Én nem írtam neked pénzért. Én sem kérdeztem, mikor lefestettél, hogy mit fizetek érte? Hanem hát Dudásnétól tiz forint adóssággal megszökni megint nem illik. Kecskemétről pedig menni kellett. Petőfi a nehéz feladatot úgy oldotta meg,