Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

32 Petőfi-Könyvtár magában. Csöngettek. Czibor gyanutlanul közeledett a terem felé, kinyitja az ajtót, meghökken. De a következő pillanatban visszanyerte hidegvérét. — Hm! Hát csak magad vagy? — szólt, azzal megfordult és elkoczogott. Másnap kíváncsian, kissé szepegve várakoztak a diákok Cziborra. Vájjon mit fog szólni ? Elhangzik a csengetés és hallatszik a közeledő Czibor lépteinek kopogása. Siri csend lett. Ugy lehet, hogy a szokatlan némaság gyanút keltett Cziborban, mert óvatosan nyitotta ki az ajtót. Hátha megint csacsit talál?A diákok felállottak, ő pedig megnyugodva felült a katedrára. A halotti csendben igazi bölcs egykedvűséggel szedegette elő szemüvegét, Írásait, aztán megkezdte előadását, mondván: — Mivelhogy tegnapi órámon csak egy jelent meg az urak közül, előadásomat ott folytatom, ahol tegnapelőtt abban hagytam. Mindenre gondoltak a diákok, csak ilyen csattanós lefőzésre nem. Mikor vége volt az órának, igy szólt Petőfi: — Most már elhiszem, hogy Czibor filozófus. Attól fogva zavartalanul prelegálhatott. Korán megnyilatkozott önérzet. A pápai főiskolában egyik szombaton délelőtt több diákot megidéztek kávéházi mulatásért. Az idézések végén ott állt: „13-ik ügy. Petrovics Sándor."