Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

24 Petőfi-Könyvtár A KulisszáK mögött. Petőfi elcsapván magától az iskolát, Selmeczről Pestre kutyagolt s itt, miután a színészet volt régi ábrándja, a Nemzeti Színház felé irányitá lépteit. Hosszas utánjárás után sikerült is elérnie vágyát, statiszta lett Rónay név alatt. Ott volt a próbákon és előadásokon és hurczolta a kellékeket a színpadra. Apja, különösen pedig anyja eközben nagy szívfájdalmakat szenvedtek miatta. Keresték is Pesten többször; sőt ismervén a színpadhoz való vonzalmát, a Nemzeti Színházhoz is ellátogattak, kérdezősködvén fiók után. Minthogy azonban őt ott Rónay néven ismerték, fel nem találhatták. Történt eközben, hogy valamelyik nap délutánján az utczán bolyongva toborzó huszárokat pillantott meg egy csapszék előtt. A zene hangja, a sarkantyúk és kardok pengése s a toborzók hangos kurjongatása önkénytelenül is a tömeg közé vonzották. Egyszerre csak vállára üt egy csákós, de még gatyás huszár és „Sándor tejnek szólítja. Petőfi megnézi s látja, hogy egy szabadszállási legény, aki huszárnak csapott fel. Jó kedvében bevonszolta az ivóba, ahol Petőii szüleiről tudakozódott tőle, akiket jól ismert, el is mondta, hogy sokat sirnak fiók után s hogy már keresték is, de nem tudták megtalálni. Petőfi úgy gondolkodott, hogy ez a fiú nagy idő múlva látja viszont Szabadszállást, mert mint huszárt elviszik Taliánországba, fölfedezheti tehát