Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 23 Már néhány napot töltött el Pesten, de még nem akadt módja a megélhetésre. Egyszer csak betoppan az általa elfoglalt szobába a pinczér s jelenti, hogy apja megérkezett. E váratlan hirre menekülni próbál; azonban a fia ottlétéről a a vendéglőstől értesült apa éppen akkor nyitott be, midőn ő az ajtón távozni akart. A fiú elrémült s a szigorú és éppen nem kíméletes apának szorultságában azt mondja, hogy a tanárok küldték haza a húsvéti szünnapokra, levelet is hozott tőlük. Bizonyítványa és ládája ennél és ennél az ismerősüknél van, de elhozza azonnal Ez húsvét előtt három héttel volt s így a szünidő ily korai kiadása nem igen látszott valószínűnek. E mentség tehát nem oszlatta el az apa aggodalmát s azt felelte, jól van, ő is vele megy, amúgy is van ugyanott eligazítani valója. Erre a látható legnagyobb zavarban levő fiát kézen fogván, elindultak a jelzett házhoz. Megérkezvén oda, a kaput betéve találták; ekkor Sándor udvariasan kinyitja s apját előre bocsátja ; de alig lépett be rajta, becsapta utána a kaput és kereket oldott. Az apa majd sóbálványnyá meredt e csínyen, harag és fájdalom vett rajta erőt, hogy fia ilyenre vetemedhetett. Szökését annak tulajdonitá, hogy talán valami olyat tett, miért apját is kerülnie kell, nemcsak az iskolát. Várakozott, hívogatta, kereste egy ideig s látván, hogy nyomára nem akad, rossz véleményében róla megerősödve ment haza.