Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

21 Petőfi-Könyvtár A házigazda irnoKa. Élt Selmeczen egy Prosperinyi nevű cs. kir. kamarai hajdú, aki magát a legjobb poétának tartotta, kivált olyankor, ha többet talált bevenni a jóból. Költeményeit, melyeket a mámoros múzsa súgott neki, soha sajátkezüleg le nem irta és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert nem tudott irni. Szerencsére azonban volt kéznél diák elég. Nála is lakott rendesen vagy három, akiknek tollba mondhatta halhatatlan elmeszüleményeit. Egyszer, amint haza vetődött a korcsmából, egy megtöltött kulacscsal és megest fölöntött garattal, felszólítja Petőfit, aki épen nála volt kvártélyon, hogy ragadjon tollat és papirost, majd diktál ő verset, de nagyszerűt. Nosza, a tréfára kész Petőfi sebbel-lobbal keresi az elhányódott tollszárat. Nagy idő telt el azonban, mig a toll előkerült. A kamarai hajdú csak dünnyögött: — Ejnye, adta rendetlen discipulusa. No, most irni fog verset a rendetlen diákra. Írja! Petőfi neki ült végre az Írásnak s a következőket irá, mint diktálva volt: Ej, hajdanám volt jó idö Származott az penna levegő; De szomorúan van mostanában Deák nincsen koszorúban. Elvesztette pennáját, Nem veheti hasznáját. Mikor ez megvolt, egy kis pauzának előkerült