Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

22 Petőfi-Könyvtár szerkesztője lett, szemrehányó levelet irt Petőfinek, hogy elfelejtette régi barátját, akinek, bár jól tudja lakását, nem ir. Erre Petőfi csak annyit válaszolt: „Ha te a levélírást veszed a barátság kifolyásának, akkor én senkinek se vagyok barátja, mert nekem a levélírás — hogy Vörösmartyval szóljak — több, mint halál, több, mint a kínpadok." Hanem utóiratában helyrehozta mulasztását, írván : „ Tegnap estve csináltam egy verset, a túlsó lapra lemásoltam neked, olvasd el, ha akarod!" A „Legenda" volt, mely igy kezdődik: Megint panasz, de már megint panasz! (Dömök E. följegyzése.) A bátor gyereK. Egyszer kora tavaszszal vagy tizen az erdőbe mentek sétálni és madarászni, köztük Sándor is, kinek sétabot hosszúságú pálczáján egy kis baltája volt. Még távol valának az erdőtől, midőn a mezőn egy a csordától elvált bika oldalt feléjök közeledett. Mindnyájan ijedve látták közeledését, csak ő nem, aki szélriil menve, biztatta őket, hogy ha a bika nekik találna jönni, ő oldalt ugrik s baltájával ugy térden üti, hogy orra esik. — Így szokták, — mondá, — a mészárosok. Veszély ugyan nem történt; de amilyen vakmerő volt, kétségtelen, hogy szavának áll. (Kemény M. följegyzése.)