Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

146 Petőfi-Könyvtár után tudakolta egyik a másiktól, ki volt az a pongyolában levő ember, aki hajadonfőt a csapat élén nyargalt az ellenség ellen? Akkor sült ki, hogy az bizony nem volt senki más, mint Petőfi. A lelKes széKelyeK. Medgyes és Nagyselyk közt Petőfi szekere, melyen egy másik honvéd tiszttel ült, nagy csapat gyalog és lovas székelységgel találkozott. Petőfi a vezérlő őrnagygyal beszédbe ereszkedett, és azalatt a másfélezernyi csapat a szekér közelébe érkezvén, kíváncsian hallgatta a társalgást. — Mi a neve a százados úrnak? — kérdezte elválás előtt az őrnagy. — Én Petőfi vagyok. — A poéta ? — kérdi egy erős hang a huszárok hátulsó soraiból. — Az vagyok, — válaszolt Petőfi. E szóra, mint egy varázsütésre, másfélezer ajakról egyszerre harsogott fel az „éljen"! Aztán az egész tömeg áradat gyanánt tódult a szekérhez, melyben Petőfi kigyúlt arczczal és a megindulástól mintegy átszellemülten állott és levett sapkával nyújtotta kezét a feléje tolongó székelyeknek.