Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A költő öcscse

114 Petőfi-Könyvtár mindaddig, mig ő élt. Ha ugy történnék veletek is, majd megtanítom nődet szülői bántalmait megbocsátani és boldognak érezni magát az uj pályán és magát vigasztalni tudni minden viszontagságok közepett. - Ezek voltak — jegyzi meg István — ángyom szavai és hidd el, édes lelkem, hogy ángyomban Másik levelében panaszkodik, hogy Antónia nem válaszol leveleire. — Én — irja — rab voltam. Ajtóm előtt, hol másodmagammal voltam, őr állott és ha kimentem, nyomban kisért az őr. Én mégis tudtam módot keresni ángyomnak, ki egyedüli támaszom volt nyomoromban, néha egy-egy sort írni. Tudom helyzetedet, kedvesem, de semmi sem menthet föl a nemirás bünvádja alól; egy szót, egy kis szócskát setétben, éjszaka, irónnal a párnán is Írhatnál, szóval: van mód környezetedet nem megcsalni, (mert ezt a szót- ily esetben, tiszta szerelem ügyében, istenkáromlásnak tartom), hanem méltatlan eljárásokat kijátszani. Nem vétkezik az, ki az igazegy jó testvért birsz már is. Petőfi István.