Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
A költő öcscse
A költő öcscse 115 ság és jognélküli erőszakoskodást megcsalja. És itt szegény ángyom jut eszembe, kinek Pestre érkeztemkor csaknem első kérdése volt: — Hogy vagy te s hogy áll szerelmed ügye ? Én mély fájdalommal megvallottam, hogy három hó óta semmit sem tudok felőled és ő méltó bosszankodással felelt: Már megengedj, édes Pistám, de a te Tónikád csakugyan gyáva kis leány, mert én sem tartoztam a legbátrabb leányok közé, de, daczára minden szülői zsarnokoskodásnak, mégis irtam Sándornak. Majd igy folytatja levelét István: „Ne haragudj, édes Tónikám, ángyomra, hogy ily Petőfi Istvánné. (Gaylhoffer Antónia.) nyiltan kimondta véleményét, mert ő azért téged szeret s ha van jóakarónk, ugy ő az. Pistitől (Gaylhoffer Antónia fivére) kérdeztem, hova lett ángyom képe az ebédlőből és azt mondta, hogy ágyad fölött tartod. Köszönet neked e megbecsülésért, adja Isten, hogy bebizonyítsa, mennyire megérdemelte azt; adja Isten, hogy te légy nekem mindenben az, ami ő bátyámnak volt." 8*
