Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A dömsödi ereklyék

56 Petöfi-Könyvtár Erre Pista megsúgta valamennyiünknek, hogy melyik a Sándor bátyja nótája, s azóta majdnem minden este eldaloltuk azt a régi szép nótát, melynek így hangzott a szövege: Azt gondolod, hogy én bánom, Hogy tetőled meg kell válnom ? Én előttem ez csak álom — Nemcsak te vagy a világon ! * Özvegy Laczi Istvánné, született Gallay Erzsébet, kinek apja 1846-ban dömsödi esküdt és szentiványi pusztabiró volt, kisegíteni járt Petrovicsnéhoz, mint szülei jó ismerőséhez, akinek volt ugyan szolgáló leánya, de az nem győzött Petrovicsékra és Petőfire is takarítani. Petrovicsné tehát őt kérte meg, hogy legyen segítségére, s míg Sándor fia Dömsödön marad, gondozza és tisztogassa a szobáját. Lacziné Gallay Erzsébet elbeszélése szerint Petőfi dömsödi otthonában nyári pongyolát viselt, egy zöld és vörös koczkával, keskeny sárga és kék csikkal diszitett hosszú, úgynevezett „vathmol" köpenyeget, mely a mostani porköpönyeghez hasonlított. Naphosszant ebben járt és esténkint is igy sétált az udvarban. Csak mikor délben ebédre ment szüleihez, akkor öltötte magára rendes ruháját. Gallay Erzsébet minden reggel hét órakor elment Végh Antal korcsmároshoz és onnan vitt Petőfinek reggelire tejet és kenyeret. Azzal ébresztette föl álmából.