Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A dömsödi ereklyék

A dömsödi ereklyék 57 Sokszor — mondja Lacziné — negyedóráig is zörgettem, inig fölébredt. Olyan mélyen aludt Petőfi úr! A szobában, melyben a költő lakott, egy fehér kis asztal, két fehér szék, egy láda és egy kis ágy volt. Az asztalon sok papiros és hosszú lúdtoll hevert szanaszét Ha valamire szükség volt, Petőfi kijött az udvarra, s átkiáltott Erzsiért, kinek szülei Kovácsék szomszédságában laktak. Na kis makranczos — szólt hozzá Petőfi, miközben megfogta szél becsapta szobája ajtaját. Az ajtó pedig olyan szerkezetű volt, hogy kívülről nem lehetett kinyitni kulcs nélkül. Minthogy pedig Petőfi rendesen magára zárta az ajtót, ezúttal a kulcs belül maradt, s a költő nem tudott a szobába jutni. Sokáig próbálgatták Erzsivel együtt a kilincset, de az ajtó nem nyilt ki. Gyere lelkem Erzsikém — szólt Petőfi majd segítünk mi a bajon ! És fölsegítette a leányt az ablakba, a honnan Erzsi a szobába mászott és kinyitotta az ajtót. Egy alkalommal, mikor Petőfi künn járt az udvarban, a hajának két ágát, — szaladj hamar tintáért. Gyí te fakó, gyí te szöszke bodri! Az ágy, melyben Petőfi született.