Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Gyermek-évek

Gyermek-évek 27 beszéd közben Kovácsayné, hogy a kis Sándor már két évet töltött Kecskeméten, s hogy az ottani evangélikus iskolában tanul. Tréfálkozva szemrehányást tett Petrovicséknak, hogy miért nem hozzá adták a Sándorkát, akihez némi jussa is van, mivelhogy keresztanyja a fiúnak. Ekkor határozták el Petrovicsék, hogy a következő iskolai évben Kovácsayékhoz adják a fiut. Ugy is történt. 1830-ban Petrovicsné behozta fiát Kecskemétre, s a Kovácsayné komaasszony gondjaira bizta. Mikor évek előtt Kecskeméten jártam, még élt Kovácsay Júlia, Kovácsay István unokahuga, aki 1830-ban Petrovics Sándorral járt iskolába és rokonainál naponként találkozva, játszótársa volt a kis Sándornak. E tisztes mátrónának az utóbbi években kisdedóvója volt a kecskeméti második tizedben. Mikor fölkerestem, érdekes dolgokat mondott. - Édes anyámmal — beszélte Kovácsay kisasszony — naponként eljártunk nagybátyámhoz, Kovácsay szürszabóékhoz, s a nyári délutánokat rendesen rokonlátogatásban töltöttük. Egy délután, mikor ismét átmentünk hozzájuk, azzal fogadta Kovácsayné anyámat, hogy rokonokat vár Félegyházáról. Elmondta, hogy Petrovics mészáros ma hozza el a fiát, aki náluk lesz szálláson, s itt jár iskolába. Én akkor 8—9 éves lehettem. Egyszerre parasztszekér állt meg a ház előtt. Petrovicsné érkezett meg a fiával. Kovácsayné rögtön