Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Gyermek-évek

28 Petöfi-Könyvtár eléjük sietett a kapuba. A czókmókot, amit magukkal hoztak, a kocsis hordta be a tornáczra és letette az ott lévő asztalra. Még most is élénken emlékszem, mintha csak ma láttam volna, hogy Petrovicsné, aki középtermetű, inkább alacsony nő volt, fekete kis csipke-főkötőt viselt a fején és az akkor divatos szőrruha volt rajta. Jóságos, mosolygó arcczal tette kezét kis fia vállára, s úgy lépett a szobába. A fiút én akkor 8—9 évesnek néztem. Gyönge, vékonycsontú, kis barna fiu volt, csinos, szabályos arczczal és göndör, sötét hajjal. Petrovicsné nagyon kérte Kovácsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára, akit eddig is csak nagy őrizettel birt fölnevelni. Határozottan emlékszem később anyám is gyakran emlegette — Petrovicsné mondására, hogy mikor a fia megszületett ökölnyi csöppség volt. Szalvétába kötötték, megmérték és igen könnyűnek találták. Azután az egyik komaasszony tanácsára úgy fürösztötték, hogy a langyos vizbe kevés spirituszt is öntöttek. Így erősítgették, hogy megmaradjon. Petrovicsné még arra kérte Kovácsaynét, hogy fiának ozsonnára is kávét adjon. De erről ne szóljanak az urának. Ezt majd ő fogja megfizetni . . . Később gyakran találkoztunk ott Petrovicsnéval. Amikor csak tehette, átjött Kecskemétre és meglátogatta fiát, akit minden alkalommal szeretetével halmozott el. Kovácsayné is szerette a kis Sándort, kedvezett is neki, mert szelid, jó gyermek volt. nemcsak otthon, hanem az iskolában is . . .