Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

166 Petőfi-Könyvtár és fojtogatni kezdte. Szerencsére fölébredtem, s kiszabadítottam kezei közül a szoruló társamat. Hutyrai az elbeszélés alatt egyre kellemetlenebbiil érezte magát, s lefekvéskor oly izgatott volt, hogy Pákh és Petőfi alig tudták megőrizni komolyságukat. A két jóbarát egész éjjel kitűnően aludt, csak Hutyrai forgolódott izgatottan ágyában. Reggel kimerülve súgta oda Pákhnak: — Barátom, be sem hunytam a szememet. Féltem a te vendégedtől! Pákh nem tudta tovább tartani komolyságát. Kaczagva világosította fel Hutyrait, hogy az egész dolog csak csel volt, melylyel éjszakai nyugodalmukat akarták biztosítani. * A költő, ha módjában volt, örömest segített szegényebb sorsú irótársain, de nagyon boszankodott, ha valaki pénzt kért tőle kölcsön. — Úgy is tudom, nem adod meg! — szólt ingerülten. — Kérj tehát, de ne kérj kölcsön. Ha valamelyik aztán szavát tartotta és megfizette a tartozást, mosolyogva jegyezte meg: — Mennyire javul a világ, már nemcsak tartozásukat fizetik meg az emberek, hanem az ajándékokat is ! * Az ifjan elhalt Petőfi Zoltán hátrahagyott írásaiból is gyűjtöttem egy kosárkára valót a Petőfi-ház